felọṉ, cas suj. fẹl

LvP

adj.

a. 'félon'

b. 'irrité, plein de rancune'

c. 'triste, affligé'

Rn 3:299b; 3:299b [fel, felh; felon, felhon, fellon ]; Lv 3:430a [felon]

FEW 15/2:123b, 15/2:124a [*ꜰɪʟʟᴏ].