variante(s): ablamar, ablasmar

1. v. intr.

's'évanouir, perdre connaissance'

T: RaimbAurP 14,42 (‑as‑ a)

L: FlamG 3306; ÉvNic ⊂ SuchDenkm 41,1405 = Rn 2:227a; ÉvNic₃T 114a,2–3 (‑as‑)

2. ablesmat p. p. /adj.

'évanoui'

L: JaufreB 8458 (A; ‑as‑ B); LHeurSK 57; FlamG 5649; FlamG 6824; ÉvNic ⊂ SuchDenkm 48,1633 (A; ‑as‑ B) = Rn 2:227a; SHonSRH 6671; SHonSRH 8928 (D; ‑as‑ B, R; ablamat T); PriseJérC 33,10 (‑as‑) = Rn 2:227a; ÉvNic₃T 113d,23 (‑as‑)

Comp. de → blesmar.

FEW 15/1:157a [*ʙʟᴇѕᴍᴊᴀɴ].